| in English |  |
|
|
Budapesti Őszi Fesztivál - Műcsarnok - C3 Kulturális és Kommunikációs Központ
2002 október 18 – november 17
A látás: a mentális kép
Művészeti projektek
Nina Czegledy válogatása
Az itt látható kiállítás a Látás, kép és percepció témához kapcsolódó internetes projektek, valamint az interneten megjelenített audiovizuális művek és performanszok gyűjteménye. A kortárs művészeti alkotások a hozzájuk kapcsolódó tudományos referenciákkal együtt a téma webes jelenlétébe engednek bepillantást.
Bevezetés
A digitális technológiák gyors és hatalmas fejlődése nyomán más képet alakíthatunk ki saját magunkról, ezáltal saját létélményünket is másként értelmezhetjük. A tudomány új vizsgálat alá vetette a percepció és a vizuális megjelenítés kapcsolatait. Az új képalkotó eljárások ugyanakkor a művészi kifejezés számára is meglepő távlatokat nyitottak. A kortárs művészek a hagyományos installációktól a hálózati projektekig számos munkájukban járják körbe a percepcióelmélet és a képalkotás kérdéseit.
A Látás, kép és percepció projekt online kiállításába beválogatott weboldalak képet adhatnak a témához kapcsolódó legújabb nemzetközi műalkotásokról és projektekről. Egy részük webre készült munka, míg a témához kapcsolódó többi projekt eredetileg performansz vagy hagyományos kiállítás volt. A bemutatott művek mellett az idegtudomány köréből szemelgetett, idevágó publikációk listáját is ajánljuk a látogatók figyelmébe.
A Látás, kép és percepció projektben résztvevő művészek és tudósok a perceptuális folyamatokat vizsgálják, vonatkozásaikkal és összefüggéseikkel együtt, a percepció és a művészet, az organikus valóság és a mesterséges alkotás kérdéskörén belül. A projektekkel való megismerkedéshez segítséget nyújthat a mögöttes tudományos diskurzus rövid áttekintése.
A percepció és a vizuális megjelenítés szorosan kötődik a mentális képalkotáshoz. Gyakran mondogatjuk, valami megjelent lelki szemeink előtt. Mit kell értenünk ez alatt? Hol is helyezkedik el ez a belső szem? A teoretikusok szerint a képábrázolás az agy produktuma, nem csupán egy fizikai tárgy leképezése. Habár a vizuális megjelenítés gyakori, azt a kérdést, hogy hogyan illeszthetőek a „mentális képek” a megismerés elméletébe, még mindig nem tudjuk megválaszolni. Ugyanakkor a mentális vizualizáció kulcsszerepet játszik az emberi tudatfolyamatokban, jelesül az információfeldolgozásban, a memóriában, az absztrakt gondolkodásban, a nyelvi megértésben, sőt a képalkotás fizikai működésében is (Kosslyn, 1999). A kognitív tudományban a mentális vizualizáció, vagyis a „lelki szemeinkkel való látás” nagy vitákra adott alapot, különösen a mögöttes idegi folyamatok terén. Vajon eredendően különböznek-e a a mentális képek a verbálisan kifejezett gondolatoktól? A képi információ térbelileg jelenítődik- e meg? Milyen mértékben tudható be korai vizuális élményeink emlékének az, hogy milyennek érzékeljük a kék eget? A mentális képalkotásban szerepet játszik-e a reprezentációk aktiválása az agy látópályájában? Vajon az erős vizuális képzelőerő hozzájárul-e a kreativitáshoz? Az utóbbi két évtizedben ugyan hatalmas erőfeszítések történtek e kérdések megválaszolására, a legtöbb válasz még várat magára. A mentális képalkotást megfelelő szenzoros input hiányában történő látásnak tartják. Kosslyn azonban (1995a) felvetette, hogy a mentális képek létrejöttének nincs köze a percepcióhoz, amely fizikailag jelenlévő stimulusokat igényel és regisztrál. A mentális vizualizációban a képszerű minőségek reprezentációi foglaltatnak benne, amelyek a memóriában való tárolódás után hatással lehetnek az információ feldolgozására. Ennek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy tudásunk alapvetően hat arra, amit látunk. Amint egy vizualizált látvány bekódolódott memóriánkba, előhívható képként.
Úgy gondoljuk, a vizuális percepció összetett folyamatát az érzetek indítják el, míg annak eredménye az illető helyzetre vonatkozó tapasztalatainktól függ. Ahhoz, hogy egy tárgy vagy esemény tudatosuljon bennünk, az agynak a látványrész többszintű, explicit és szimbolikus értelmezését kell felépítenie. Crick és Koch (1995) felvetése szerint „az emberi viuzális tudat biológiai haszna az, hogy a látványról a lehető legjobb értelmezést adja az adott pillanatban, akár a saját tapasztalataink alapján, akár őseink génjeinkben megtestesülő tapasztalatainak fényében”.
A „kreatív” emberek vajon másként élik át a mentális képeket, mint mások? Vannak-e közös feldolgozó mechanizmusai a mentális képalkotásnak és a vizuális percepciónak? Az elmúlt évtizedben kiterjedt vizsgálatok foglalkoztak a képalkotásnak mint az agy funkcionális komponensének szerepével, a képek és a perceptuális események szerkezeti hasonlóságainak kutatásával, valamint a képalkotás idegi struktúráinak lokalizálásával. A mentális vizualizáció és a vizuális percepció mögöttes mechanizmusa közösnek látszik; több újabb beszámoló szerint azonban ezek a látópályák alapvető moduláris felépítése szerint elkülönült mechanizmusok. Koster szavaival (1998) „a feldolgozó-perceptuális rendszerek sejttevékenységének összeköttetéseit helyesebb úgy felfogni, mint az egyes sejttevékenységek által külön-külön előidézett tudati részek összekötődését. A látható világ integrált képét ez a kapcsolati rendszer adja számunkra.
Hivatkozások:
Crick F, Koch C (1995) Are we aware of neutral activity in primary visualcortex? Nature 375:121-123.
Kosslyn SM, Pascual-Leone A, Felician O, Camposano S, Keenan JP, ThompsonWL, Ganis G, Sukel KE, Alpert NM. 1999. The role of area 17 in
visualimagery: convergent evidence from PET and rTMS. Science 2;284(5411):167-70
Kosslyn SM, Behrmann M and Jeannerod M. 1995a.The cognitive neuroscience of mental imagery. Neuropsychologia 33:1335-1344
Koster LW. 1998. Three little words--vision, perception, seeing. J BiolPhotogr 66:41-47