Kalóz szobák
filminstalláció, 2002

A „Kalóz-szobák” című filminstalláció egy elképzelt város üres tereit tapogatja le, amelyeket látszólag olyan hálózat köt össze, amely egyetlen térképen sem található. A „Kalóz-szobák”: köztes terek, gondolati csomópontok és vihargócok, lehetővé vált terek.

Világos és nyugodt terek, melyeket a kamera tekintete türelmetlenül pásztáz végig. A vetítőgép előre- és hátrateker, lelassul és megáll, mintha egy láthatatlan gépkezelő irányítaná a szalagot, hogy felfedezzen rajta valamit. Egy folyamat pontos vizsgálata, talán egy vágó határozatlan tekintete, aki nem tudja, hogyan kapcsolja össze a látványelemeket értelmes egésszé.

Nyomozás. Itt-ott előtűnnek a terek mintázatának lenyomatai, amelyek a kamera és a motívum közé tolakodnak. Sajátos vonal-lények, matematikai modellek, amelyek különös módon felbukkannak és újra eltűnnek. Nehezítik a vizsgálatokat és egyidejűleg új bizonyítékokkal szolgálnak.

A vetítőgép ide-oda tekerése kombinatorikus sorozatokat eredményez. Részletek válnak kivehetővé, egyre inkább kibontakoznak a leképezett tárgy összefüggései. A terekben semmi sem viselkedik normálisan. Ajtók csukódnak maguktól, máshol a földből kijáratok nyílnak, a világra nyíló ablak visszamutat a térbe.

Az alaprajzból kilépő képlet-szellemek lakta irracionális architektúra jön létre. Nem délibábról, nem érzékcsalódásról, és nem őrült tükörlabirintusról van szó, hanem olyan lakatlan terekről, amelyek saját képzeletük szüleményeit fogadják magukba.

A művész által konstruált 35 milliméteres vetítőgép sebességét és irányát a filmre felvitt vonalkód szabályozza.

A filmanyag látható szoborként a kiállítótérben maga is alaprajzot formál.