Liquid Perceptron
komputer-videóinstalláció, 2002

Az agy körülbelül 10 milliárd neuronból álló hálózat, amely egyfelől „stimulátor”, másfelől “szimulátor”. A neuronok külső ingerek hatására oszcilláló mozgásba hozhatók. A stimulusokat az axonok és a szinapszisok a hozzájuk kapcsolódó, „szomszédos” neuronokra vezetik tovább. Az agyban ezáltal átfogó akcióminta keletkezik.
Az agy külső ingerek nélkül is aktív: szimulál, többek között mikor alszunk. A stimulátor- és szimulátor-funkciót azonban soha nem lehet szigorúan és teljes mértékben kettéválasztani.
Az agy állandó saját dinamikával rendelkezik, de külső ingerek nélkül sokáig nem létezhet. Az ezzel kapcsolatos kísérletek külvilágtól elzárt alanyai rövid idő után hallucinálni kezdenek.

A „Liquid Perceptron" című installáció a neuronhálózat szimulációja, amely a külső valóság révén ingerelhető. Üresjáratban egyre növekvő mértékben a folyadékokhoz hasonló hullámminták keletkeznek. A külső világra kapcsolódva felbukkan a valóság képe, amelyre rárakódik a „Liquid Perceptron" önmozgása. A szem érzékelő funkcióját kamera pótolja.
Alan Turing elméletére vezethető vissza az a felismerés, hogy egy többkomponensű rendszer kis helyi instabilitásai, zavarai, ingerületei koherens, globális mintaként terjedhetnek ki a teljes rendszerre. 1954-es, a morfogenezis kémiai alapjairól szóló korszakalkotó írásában már kitér arra az egyelőre kielégítően meg nem válaszolt kérdésre, honnét tudja a megtermékenyített petesejt, hová kerüljön a belőle keletkező embrió lába és feje.
A morfogenezissel szemben az agyban a mintaképző folyamatok jóval rövidebb időskálán zajlanak le, és csupán átmenetiek. Ennek ellenére dinamikus szempontból a morfogenetikus rendszereket és az agy egymással rokonságot mutatnak.