Sötétben minden tehén fekete (és minden macska szürke)
monokróm installáció, 2001

Sötétben minden macska szürke, mert éjszaka mindenki színvak. És nappal? Van, aki nappal sem lát színeket. Ez a teljes színvakság, vagy daltonizmus. Csak minden harminc-negyvenezredik ember szenved e betegségben.

A két teremben elhelyezett installációkkal két módon szeretném a színtelen világot szimulálni.

Hogy a színeket a három alapszínből állítjuk össze, nem a fény fizikai tulajdonságainak köszönhető, hanem a szem fiziológiájának: a retinában lévő csapok csak a zöld, vörös vagy kék színre érzékenyek.
(A színlátás Young-Helmholtz-féle elmélete.)

Három speciális kisnyomású nátriumgőz-lámpa, melyek mindegyike csak egy adott hullámhosszú fényt bocsát ki, világítja meg a helyiséget, amelyben gyümölcsök és zöldségek vannak egy nagy asztalon elhelyezve, olyan dolgok, amelyek színét tudni véljük. A szín vajon a külvilág sajátja, vagy az agy konstrukciója?

A teljes színvakságban szenvedők a színek árnyalatai közt sem tudnak különbséget tenni. A világ, amelyet ők látnak, más, mint amit a legtöbb ember lát. A két vizuális világ azonban nem egyformán zárja ki a másik lakóit: a színlátók bejuthatnak a színvakok világába. Az este leszálltakor mindenki megtapasztalhatja, hogyan válnak a különböző színek eggyé, holdvilágnál pedig miként válnak a színek világosabb vagy éppen sötétebb árnyalatúvá. A teljesen színvakok ezzel szemben nem nyerhetnek bebocsátatást a színlátók világába. A videón a „normális” látású emberek világából való jelenetek láthatók színek nélkül, experimentális hanghatások kíséretében, közöttük egy színvak emberrel felvett interjú részletei.

A videó szövege

hang:
Este, ahogy sötétedik, olvasás közben nem veszem észre. Nem veszem észre, hogy kevesebbet látnék.

szöveg:
Azt hiszem, látok színeket, csak teljesen másként, mint a normális látásúak.

hang:
A rózsaszín ég szép. (Tényleg?) Nem tudom, azt képzelem, hogy szép.

szöveg:
A fekete és a fehér a két végpont. A zöld van középen – az ég egy kicsit világosabb.

hang:
A kék és a sötétkék olyan közel vannak a feketéhez! Miért hívják akkor őket mégis kéknek?

szöveg:
Minden, ami zöld – a fű, a fák, a levelek –, minden zöld érdekel.

hang:
Szeretem a fákat, amikor hó van rajtuk. Lehetne rajtuk több, mint most.

hang a madaras fánál:
Szürke macskánk volt, nyáron történt, azután, hogy leszállt az este. Kint voltunk, és én azt mondtam, „Nézzétek, ott a macska!” Mire mindenki azt mondta, „Hol? Nincs ott semmi.” Hihetetlen volt, hogy látok valamit, amit ők nem.