A funkcionális képalkotó eljárások bevezetése, mint pl. a pozitron emissziós tomográfia (PET) és a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) lehetővé tette, hogy az emberi agyban lokalizálni tudjunk több olyan agyi tevékenységet, amelyek mind a szenzoros funkciók, mind a magasabb szellemi tevékenységek alapját képezik (pl. a látás, a vizuális képzelet, a kreatív tervezés és fogalomalkotás).
A funkcionális képalkotás terén folyó kutatások nyomán újra fellángoltak a viták a vizuális folyamatokban megnyilvánuló idegi működések és a vizuális képalkotó eljárások egymásnak való megfeleléséről. Kísérleteik alapján néhányan azt állítják, hogy a vizuális percepció és a vizuális képzelet az emberi agy azonos neuronális mechanizmusait aktiválja. Mások pedig – közöttük kollégáim és jómagam is – azon a véleményen vagyunk, hogy a szenzoros vizuális információk feldolgozásában és a vizuális képzelet elindításában és feldolgozásában aktivált neuronális területek az emberi agyban csak részlegesen fedik egymást.
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a vizuális képzelet folyamatai ugyanazokat a mentális stratégiákat alkalmazzák, és ugyanazokat a neuronális területeket aktiválják, mint más magasabb mentális folyamatok, pl. az ábrándozás [day-dreaming], „fantáziálás”, a képzőművészetben megnyilvánuló kreatív, tudatos tervezés és minden valószínűség szerint az akár vallásos, akár más jellegű látomások tudatosítása.
Kis számú, kezdeti stádiumban lévő kísérlet és megfigyelés adatai alapján szeretnék egy hipotézissel előállni, illetve kérdéseket megfogalmazni a kreatív vizuális képalkotás és képzelet neurobiológiai hátteréről. Nagyon számítok a közönség aktív közreműködésére, és várom a hallgatók alternatív magyarázatait, új feltevéseit vagy bizonyítékokon alapuló cáfolatait.